Az utóbbi pár évben egy hosszú és izgalmas önismereti úton mentem és jelenleg is megyek keresztül, mely által sokat erősödtem és továbbra is fejlődöm. Tulajdonképpen most, negyvenesen próbálom megvalósítani azt, ami valójában vagyok. Most jutottam el oda, hogy azt tegyem, amit mindig is szívem mélyén szerettem volna, ami gyerekkoromban is belülről jött és érdekelt. Mindig is szerettem kívülről is figyelni a környezetemet, az embereket, a kapcsolódásokat, az egymáshoz való viszonyukat, ki kivel van, mit mond és miért.
Harmadikos korom óta naplót írok (verset is írtam), még a mai napig is lejegyzetelem, ha valami nagyon nem hagy nyugodni. Jó utána visszaolvasni, akár többször is, mert többszöri olvasásra elkezdem másképp látni a problémát, sőt akár az is lehet, hogy néhány nap, hét, hónap múlva már nem is probléma, ami azelőtt annak tűnt.
Visszakanyarodva, amit gyerekkoromban szívesen csináltam még, az az idegen nyelvek iránti érdeklődésem, és a vágy, hogy találkozzak külföldiekkel. Nos, ez a nyolcvanas években nehezen volt megvalósítható, pláne Erdélyben. Az internet fogalmát nem ismertük, külföldi csatornák sem voltak a tévében, max a rádióban hallgattam külföldi számokat, viszont voltak folyóiratok, olyan ifjúságnak szólók, amikben külföldi levelezőtársakat lehetett szerezni. Biztos vagyok benne, hogy néhányatoknak is volt ilyen levelezőpartneretek. Küldtünk egymásnak mindenfélét, ami egy borítékban elfért: bélyeget, szalvétát, csokipapírt, matricát. Sőt, volt egy holland lány, aki egy kazettára felvette a bemutatkozó szövegét, elküldte, és cserébe én is küldtem neki egy kis hanganyagot magamról. Mindeközben eltelt legalább 1 hónap, mire a posta kiszállította oda-vissza mind a két címre.
Legelső találkozási élményem külföldivel egy úttörőtáborban volt, ahol orosz diákok is részt vettek. Eleinte kíváncsian figyeltük őket messziről, hogy milyen érdekes körjátékokat játszanak és énekelnek. Szerettünk volna mi is részt venni benne, bár egy szót sem értettünk az egészből. Egyikünk sem tudott semmilyen más nyelven beszélni, sem mi, sem ők, néhány angol és német alapszót, kifejezést igen, mint pl: Wie heißt du? Do you speak English? Végül ezekkel a szavakkal megállítottuk őket, és elkezdődött a csere-bere biznisz. Mi kitűzőket adtunk nekik (CC Catch, Samantha Fox), ők pedig orosz kártyanaptárakat adtak cserébe. És milyen jól jártam! Anyukám segítségével megtanultam kiolvasni az orosz cirillbetűket, sőt még a hónapok, majd a hetek neveit is a naptárról.
A bélyeggyűjtéssel is nagyon sokat tanultam. Mindenféle ország (még a távoliak is, mint Mongolia, Új Guinea) kulturális eseményeit, híres embereit (tudósok, felfedezők, írók, sportolók), különleges növényeit ismertem meg.
Mindezeket a kincseket mind a mai napi őrzöm.
Mivel Erdélyben születtem és 16 éves koromig ott éltem, a román nyelvet kötelezően tanultam az iskolában. Pont ezért sokat küszködtem vele, nehezen ment. Viszont egy olyan környezet vett körül, ahol mindenki számára természetes volt, hogy mind a két nyelven – magyarul és románul is tud beszélni. Akarva – akaratlanul is átitatódtam ezzel a kultúrával. Az első idegen nyelv, amit az iskolában tanultam az a német volt (a románt nem idegen nyelvként tanították, az orosz nem volt kötelező). Szerettem, és jól ment, de én angolul akartam megtanulni. Addig nyaggattam a szüleimet, míg végül magántanárral elkezdtem tanulni. Miután megtanultam középfokú szinten angolul, elkezdtem korrepetálni a kisebbeket és segíteni nekik a háziírásban. Így máris volt egy kis zsebpénzem. A gimnáziumban – ez már Magyarországon – adódott egy lehetőség, hogy fakultatív keretek között lengyelül tanuljunk, ami automatikusan felkészített az egyetemi felvételire lengyel szakra. Nagyon megszerettem a lengyel embereket, a kultúrát, az országot. Így lettem lengyel nyelvtanár. A lengyel nyelvtudásom végigkísérte az életemet mind a mai napig. Fordítás, tolmácsolás, idegenvezetés, tanítás, ügyfélszolgálat, irodai munkák. Persze, a nyelvek iránti kíváncsiság az egyetemen is megmaradt. Mivel szláv nyelvet, nyelvtörténetet tanultam, így nem tudtam megállni, hogy ne kóstoljak bele más szláv nyelvekbe is, mint pl az orosz és a bolgár. És ha már gyerekkoromból ismertem a német nyelv alapjait, akkor muszáj volt megnéznem, hogy milyen a holland. A görög pedig annyira más volt, mint amiket eddig ismertem, hogy beültem oda is néhány nyelvórára. Most jut eszembe, hogy Erdélyben a középiskola első évében latinul is tanultunk. 🙂
Végül az angol és a lengyel nyelv az, amit jelenleg folyamatosan használok és jól beszélem.
Miért is hasznos idegen nyelveket tanulni, még akkor is, ha nem beszéljük mindegyiket folyékonyan:
- Frissen tartja és fejleszti az agyat: javítja a memóriát, fejleszti a nyelvi logikai készséget, hozzájárul az agyunk egészségéhez
- Több és változatosabb munkalehetőséget biztosít
- Élvezetesebbé, biztonságosabbá teszi a külföldi utazást
- Örömet okoz az új ismeret elsajátítása
- Új információkkal színesíti a hobbidat
- Más kultúrákat ismerhetsz meg – Az adott nyelven keresztül bepillantást nyerhetsz a szokásaikba és gondolkodásmódjába.
- Új kapcsolatokat, barátokat találhatsz, akár szerelmet is 🙂
Mi a helyzet ma? A mai fiataloknak most már könnyebb a helyzetük, mert van internet, nyitva áll bárki számára és minden fellelhető, amit csak akarnak. De vajon tényleg könnyebb? Millió információhalmazban kell megtalálnunk, amit szeretnénk. Mindenre megvan a mellette és az ellene szóló érv is. Melyik módszer, nyelviskola, könyv, milyen tanár, a jó, melyik a helyes? Több ismerősömtől is hallottam, hogy annyi nyelvtanárhoz járt már, kipróbált csoportosat, egyénit, előszeretettel használja a média és az internet adta végtelen lehetőségek tárházát, mégsem tudja elérni azt a szintet, amit szeretne. Mit csináljunk, ha nincs lehetőségünk arra, hogy a célnyelven beszélő országban több időt eltöltsünk?
Ebben a sűrű erdőben segítek nektek eligazodni és megtalálni a kiutat szaktudásommal és a tapasztalataimon keresztül.
Pár tipp arra, hogy mire érdemes fókuszálni, ha hatékonyan szeretnél nyelvet tanulni:
- Élvezd! Keresd meg azt a témakört, ami hozzád a legközelebb áll, és olvasd, hallgasd többször is, majd meséld el valakinek vagy magadnak a célnyelven
- Ne ijedj meg, ha elsőre nem úgy tudtad elmondani, ahogy szeretted volna, ne foglalkozz a nyelvtani hibákkal
- A nyelvtani gyakorláshoz tanulj először egyszerű, hétköznapi szószerkezeteket, a szavakkal együtt rögzül a nyelvtan is
- Gondolkodj tudatosan a hétköznapi tevékenységeidről azon a nyelven, amelyiket tanulni szeretnéd vagy akár több nyelven is, ha párhuzamosan többet tanulsz
- Azt csináld idegen nyelven, amit magyarul vagy a saját anyanyelveden is tennél
- A legfontosabb dolog pedig a RENDSZERESSÉG
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: